~Revenge[Hungary]

2016. július 15., péntek

•Prologue

JeonGuk POV

Az ég kék, a Nap ragyog,
Így a könnyeim bárki könnyen láthatja
Miért neked kellett ezt tenned? Miért?
Miért nem tudlak elhagyni téged?

Tudjátok milyen èrzès, mikor nap, mint nap a szemèbe kell nèzned azoknak az embereknek, akiket legszívesebben a pokolra kivánnál? Annyira.. Annyira szerettem Őt. Annyira igyekeztem, hogy megfeleljek Neki. Bármit megtettem èrte, bármit megadtam neki. Mindenem neki adtam. Igyekeztem mindent megtenni azèrt, hogy boldoggá tegyem. Talán ez volt a baj? Sokat adtam, de semmit nem kaptam. Ebből az egèsz kapcsolatnak nevezett viccből, az ègvilágon semmit nem kaptam a fájdalmon ès mèly megvetèsen kívül. Ès mègis.. Mèg ezek után is.. Ha azt mondaná, kezdjük újra szó nèlkül visszafogadnám. Mèg ezek után is, bármikor eldobnám a büszkesègem.

Szükségem van rád!
Miért ilyen magányos ez a szerelem?
Miért én vagyok az egyetlen aki szenved?
Szükségem van rád!
Miért akarlak még mindig, ha tudom, hogy fájdalmat fogsz okozni?

Mièrt látom a Te mosolyod, ha lehunyom a szemeim? Mièrt látlak minden lányban tèged? Mièrt hallom mèg azokat az èdes hazugságokat? Mièrt nem tudsz vègre bèkèn hagyni? Mièrt..

Miért nem tudlak elhagyni téged?

Titokban mèg mindig tèged hívlak. Remènykedem, hogy egyik reggel melletted èbredem. Hiú ábránd azt gondolni, újra boldog lehetek. Nèlküled nem megy..

Mièrt nem tudlak elhagyni tèged?

Kèpes leszek valaha is újra szeretni, bízni? Felejteni?..

Miért neked kellett ezt tenned? Miért?
Miért nem tudlak elhagyni téged?